Régió kiválasztása
A termékválaszték, a fizetési és átvételi módok régiónként eltérőek lehetnek.

További információk a Régiókról

Budapest:

Lehetséges átvételi módok:
- Bolti átvétel 12:00-tól: választható üzletek: Allee cukrászda, Árkád cukrászda, Budai Cukrászda, Köki Cukrászda, Mamut Kávézó, Marcipán Cukrászda, Mom Park Cukrászda, Pólus Cukrászda, Savoya Cukrászda, Sugár Bonbonéria, Szamos Cafe és Csokoládé Múzeum, Szamos Gourmet Ház, Szépkilátás Cukrászda
- Kiszállítás Budapest területén 10:00 – 14:00 között, melynek költsége 1000 Ft.
Lehetséges fizetési módok: online fizetés, készpénzes fizetés, előreutalás.

Budapest agglomerációja:

Lehetséges átvételi módok:
- Bolti átvétel 12:00-tól: választható üzletek: Vörösvár Cukrászda – Pilisvörösvár, Múzeum Cukrászda – Szentendre.
- Kiszállítás Budapest vonzáskörzetében, melynek költsége 3000 Ft. Választható települések: Alsónémedi, Biatorbágy, Budajenő, Budakalász, Budakeszi, Budaörs, Csobánka, Csömör, Diósd, Dunaharaszti, Dunakeszi, Érd, Fót, Göd, Gyál, Halásztelek, Kerepes, Kistarcsa, Leányfalu, Mogyoród, Nagykovácsi, Nagytarcsa, Páty, Pilisborosjenő, Piliscsaba, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Pomáz, Remeteszőlős, Solymár, Szentendre, Szigethalom, Szigetszentmiklós, Tahi, Taksony, Tárnok, Telki, Törökbálint, Üröm, Vecsés
Lehetséges fizetési módok: online fizetés, készpénzes fizetés, előreutalás.

Székesfehérvár:

Lehetséges átvételi módok:
- Bolti átvétel 12:00-tól az Aranyalma Cukrászdában.
- Kiszállítás Székesfehérvár területén: ingyenes.
Lehetséges fizetési módok: előreutalás, készpénzes fizetés.

Székesfehérvár és környéke:

Lehetséges átvételi módok:
- Kiszállítás, melynek költsége 3000 Ft. Választható települések: Balatonakarattya, Balatonaliga-Balatonvilágos, Gárdony, Polgárdi, Siófok, Szabadbattyán, Velence.
Lehetséges fizetési módok: előreutalás, készpénzes fizetés.

Mindent a csokoládéról

A KAKAÓFA

A kakaóbab, a „barna arany” magas fák árnyékában élő, különleges formájú örökzöld fán terem. Orchideára emlékeztető apró rózsaszín virágai és uborka formájú termései közvetlenül a törzsön és a vastagabb ágakon sarjadnak. A gyümölcsök 25 cm hosszúra is megnőnek. Zöld, éretten aranysárga vagy lilás-piros színekben pompáznak: 5 rekeszben 30-40 kakaóbab ül bennük savanykás húsba ágyazva.

KAKAÓSZÜRET

A kakaóbab szüreteléséről Jorge Amado brazil író az „Arany gyümölcsök földje” című regényében így ír: „Suhan a kardkés, hull a fáról a kakaódió, a gyerekek felszedik a földről, és kupacokba rakják a tisztáson. A kakaóföldeken drága, megbecsült jószág az asszony. Ők aprítják fel az érett kakaót. A diót bal kezükbe fogják, s a jobb kezükben lévő nagy hasító késsel, egy ütéssel felvágják. Gyorsabban és gyorsabban kell dolgozni. Néha fáradtan suhint a jobb kéz, átsuhan a kés a kakaón, s az aranybarna pép közé hull néhány asszonyi ujj vagy kéz.”

Szüret után a magvakat banánlevelek között néhány napig érlelik (fermentálják). Ekkor alakul ki a kakaóbab jellegzetes aromája. A szemeket azután egy-két hétig napon szárítják, majd az ültetvényekről jutazsákokba varrva útra indítják szerte a nagyvilágba, a csokoládégyárakba.

A CSOKOLÁDÉKÉSZÍTÉS HAGYOMÁNYA

Mexikóban a megszárított kakaóbabokat cserépedényben megpörkölték, héjuktól megtisztították, majd egy alulról melegített, három lábon álló négyszögletes, homorú felületű kövön (metate) egy hosszúkás kődarabbal (metlapil) szétdörzsölték, puha tésztává gyúrták. A kakaómasszát hideg vízzel habosra keverték, kukoricaliszttel dúsították és fűszerezték. Került bele fahéj, vanília, szegfűszeg, de még csili is. A csokoládétésztát (pasztát) hengeres kolbászkákká formálva, vagy koronggá, táblácskává préselve megszárították, és kamrába tették későbbi felhasználásra. A csokoládékészítés nemzedékről nemzedékre szálló ősi művészete ma sem sokban különbözik az elődök „technológiájától”.

Európában kezdetben a gyógyszerészek és az erre specializálódott, főleg olasz származású csokoládékészítők foglalatossága volt. Velencét a csokoládéivók eldorádójának is nevezték. A csokoládét a patikákban frissítő és erősítő szerként árulták, a keserű orvosságokat tették vele elviselhetőbbé. Franciaországban Spanyolországból kiűzött zsidó csokoládékészítők alapozták meg az új iparágat. Angliában a bristoli Fry cég alapított először csokoládégyárat 1728-ban. A csokoládét buzgón készítették a kolostorok lakói is, a belőle készített itallal enyhítették a böjt szigorát.h2>BonbonA hagyomány szerint az első bonbonnal Plessis-Praslin francia herceg szakács-cukrásza kedveskedett a regensburgi birodalmi gyűlés résztvevőinek a 17. században. Cukrozott mandulát mártott csokoládéba. Az új édességet gazdájáról Praliné-nak nevezte el. 

Bonbon szavunk a francia gyermeknyelvben „jót” jelentő „bon” szó kétszer ejtésével keletkezett. Kezdetben cukorkát értettek alatta, később „csokoládé” jelzőt kapott. A 20. század elejétől egyértelműen a csokoládéból készült mártott, töltött vagy réteges kis csemegét nevezik így. A kézműves bonbon sikerének titka a mai napig az alkotó fantázia, az egyediség varázsa, az ízek harmóniája.

A CSOKOLÁDÉ MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON

A csokoládé első magyarországi említése 1704-ből származik Palocsay György huszárszázados tollából. Gyártói a gyógyszerészek és a 18. század folyamán Olaszországból bevándorolt csokoládékészítők voltak. A hatóság a kézművesiparban a „vegykémáru” készítők között tartotta őket számon. A csokoládé legnagyobb felhasználói a cukorműveseknek nevezett későbbi cukrászok voltak. (Cukrász szavunkat gróf Széchenyi István írta le először 1830-ban.) Akkoriban még nem süteményekkel foglalkoztak: cukorkákat, cukrozott gyümölcsöket, gyümölcskocsonyákat, befőtteket, szörpöket, likőröket, marcipánt, asztaldíszként használt művészi cukorszobrokat és kompozíciókat, csokoládéfigurákat, bonbonokat és fagylaltot készítettek. Ők kezdték el a szaloncukor gyártását a 19. század második felében. Egyetlen süteményük a biszkvit (kétszersült, piskóta) volt. Termékeiket boltjaikban és a vásárokon árusították. Kakaóbabból csokoládét 1859-ig csak saját használatra készíthettek, eladásra nem.

Hazai sikertelen kísérletek (Dremmel, Heindrich csokoládégyárak) után két cukrász, Stühmer Frigyes (1868) és Gerbeaud Emil (1886) tudott maradandó vállalkozást létesíteni Budapesten, felvenni a versenyt a külföldiekkel. Kortársaik a magyar ipar úttörőiként tartották számon őket. Az általános iparfejlődés ezen a területen is meghozta gyümölcsét: a 19-20. század fordulóján közel 60 üzemben készítettek csokoládét. A legjelentősebbek voltak Budapesten a Stühmer, a Gerbeaud, a Hunnia és a Wikus, vidéken a Schmidl (Győr), a Weiss (Sopron), a Fischer (Nagyszombat), a Wieder (Zsolna) és a Fiumei Csokoládégyár. A német Stollwerck Testvérek 1896-ban Pozsonyban, a bécsi Schmidt Viktor és Fia cég pedig Budapesten létesített fióküzemet 1906-ban.

CSOKOLÁDÉ A CUKRÁSZDÁK SZALONJAIBAN

A cukrászat megújult a 19. század vége felé. Áruválasztéka süteményekkel bővült, a befőttek, cukorkák készítését egyre inkább átvették a gyárak, a cukorszobrokat felváltotta a porcelán. Divatba jöttek a párizsi krémes sütemények, megszületett a Dobos torta, a Zserbó szelet, Minyonná újult a régi Kugler, népszerű volt az Indiáner. Délutáni uzsonnaidőben a süteményekhez forró csokoládét (kávét, teát) és likőröket szolgáltak fel. A hajdani cukrászboltokat kibővítették helyben fogyasztásra alkalmas szalonokkal, uzsonnatermekkel. Kialakult a társasági cukrászda ma ismert típusa. Kínálata meghatározta a vendégkört: elegáns hölgyek és édességkedvelő urak találkoztak ott.

A főváros legelegánsabb cukrászdájában, a Gerbeaudban, melyet még Kugler Henrik alapított 1858-ban, francia ízlés, párizsi hangulat uralkodott. Kényelmes uzsonnatermeit iparművészeti értékű bútorokkal, nagy hozzáértéssel, fényűzően rendezték be. A sajtó az „elegáns világ találkozóhelyének” nevezte. Szívesen látogatta Liszt Ferenc, Deák Ferenc, de még Erzsébet királyné is. Az Auguszt cukrászda kifinomult ízléssel, velencei tükrökkel és kínai porcelánokkal kápráztatta el a közönségét. Bonbonjait kívánságra csinos herendi porcelán bonbonniere-be, húsvétkor porcelántojásba csomagolták.

Minden cukrászdában volt bonbonos pult. A finom uzsonna után távozóban a vendégek nem mulasztották el, hogy a cukrászda saját készítésű bonbonjaiból is vásároljanak. A Gerbeaud és az Auguszt bonbonok mellett megbecsülést vívtak ki maguknak a pesti Lukács és a Hauer, a budai Ruszwurm cukrászda, a gyulai Salis (ma Százéves), a szegedi Suhajda, az orosházi Daubner, vagy a szombathelyi Főző cukrászda különleges csokoládés csemegéi.

Annak ellenére, hogy az első világháború után megszaporodott csokoládégyárakban készült bonbonok olcsóbbak voltak, továbbra is nagy keresletnek örvendtek a finomabb kézműves termékek. A cukrászbonbonok több és jobb minőségű csokoládét tartalmaztak, esztétikus megjelenésükkel, különleges ízükkel és egyediségükkel csábították fogyasztásra a hölgyeket és urakat.